A kamaszok hajlamosak arra, hogy mindent és mindenkit kritizáljanak. Ráadásul nem építő jellegű kritikával, hanem bántással, gúnyolódással. Még ha ezt nem is akarva teszik belegázolnak más ember(ek) lelkébe, ami újabb konfliktusokhoz vezet.
Hogy másokat lefogadj, először önmagadat kell elfogadnod. Hidd el, senki sem tökéletes, így te sem lehetsz az. Már ebben a korban is mindenki próbálja megtalálni a saját stílusát. Ugye neked sem esik jól, ha kritizálják a hajadat, ruhádat, stb.? Szóval te se tegyél másokra csípős megjegyzéseket, még ha alapja is van a dolognak.
Sokaknak a testükkel van a bajuk, és emiatt nem tudják elfogadni önmagukat. Tudnod kell: a tested jelentős átváltozásokon megy még keresztül. Ne legyél türelmetlen, ne hasonlítgasd magad a felnőttekhez, vagy az elképzelt ideálokhoz! Ez sokszor vezet ahhoz, hogy alábecsüld önmagadat. Szóval semmi hasonlítgatás!
Egy kamasz életében a barátok nagyon fontosak. Jó dolog, hogy ebben a korban új barátságok alakulnak ki, elkezdünk felnézni valakire, és gyűjtjük magunk köré az új barátokat, barátnőket. Persze az roppant idegesítő, ha a család nem díjazza a bandát, a haverokat. Sajnos a legtöbb esetben a szülőknek ilyenkor igaza van. Gondolj csak bele, ki díjazná, ha gyermeke drogos, alkoholista, cigis, vagy csak ránézésre elvont bandával lógna? Ők csak téged akarnak megvédeni, nem az a bajuk, hogy elmész, vagy, hogy új barátaid vannak, hanem csak az, hogy milyenek ezek a barátok.
Tehát, gondold át, hogy milyenek is a barátaid, mik az életcéljaik, a vágyaik. Ha ezt átgondoltad, és még mindig szimpatikusak, akkor nincs gond. Viszont ha nem, akkor jobb, ha új társaság után nézel.